Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Köszöntések

2008.02.05

Őszi lakodalmak

 

Az igazi hagyományos ételek és étkezési szokások emlékét manapság országszerte leginkább a lakodalmas ebédek és vacsorák őrzik. Ezeknek külön költészetük is kialakult, a régi lakomák énekmondóinak, vőfélyeinek máig is megmaradt verseiben itt-ott még az ősök regéinek a nyoma is fellelhető.  Olvassunk el hát néhány ilyen asztalhoz hívogató és fogásba-ajánló népi verset, kizárólag azok közül, amelyek még a mai napig is élnek, mind a Bácskában, mind az ország más tájain.  A vendéghívogatás, menyasszonykikérés, vőlegény búcsúztatás és annyi más ünnepi mozzanat után sor kerül végre az asztalhoz hívásra is.

 

Ebéd előtt ezekkel a versekkel „hívogatta” a vőfély a vendégsereget:

 

Tisztelt vendégeink, kiket harmadnapra

Ezen tisztes házhoz szólítottam sorba,

Elmondom, miféle ételeink lesznek;

Készítsék gyomrukat, mert sokfélét esznek.

Lesz tehénhús tormával,

Vágott tojás szalonnával,

Vén tyúk csirke orjával,

Hús pörkölve ecettel,

Méz jó hagymás levessel,

Azután lesz túrós béles,

Mákos béles, szilvás béles,

Körtés béles, almás béles,

Szőlős béles, diós béles,

Zsírba sült fánk, sült perec.

Szoszkán-foszkán, indiai saláta,

Lilujai saláta, piros céklasaláta.

Tengeri szőlő, savanyú paprika,

Egy kis köles a kamrába’

Egy kócmadzagon egy fonatos kalács,

Azután lesz dió, dinnye, karaláb,

Mogyoró, mandula, mazsola, gesztenye...

Akinek mi tetszik, válogasson benne!

 

Végre megérkeznek sorjában a tálak:

Levesfelköszöntő

 

Érdemes vendégek, nem jöttem üresen,

Étkekkel terhelve mind a két jó kezem,

Mielőtt azonban nyúlnának kanálhoz,

Buzgó szívvel hálát adjanak az Úrhoz!

Hogy pediglen én itt sokat ne papoljak,

És a forró táltól sebeket ne kapjak,

Vegyék el hát tőlem ezt a tüzes tálat,

Amelyet az ujjam már tovább nem állhat.

Hátam mögött is még jó húsz legény vagyon,

Akiknek kezét is süti a tál nagyon.

Én előttem tehát ne ugráljon senki,

Mert a nyakát könnyen leforrázom neki.

Itt tehát a leves, melyet adott jó hús,

Itt szíve senkinek ne legyen immár bús!

Nosza, muzsikusok, szóljon hát a víg tus!

Ezzel dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!

 

Tehénhús tormával

 

Gyenge borjúhús ez, mit hozok tormával;

Csak harminc tavaszon járt édes anyjával. 

Gyengesége miatt a szénát nem ette,

Szegény gyenge állat csak a korpát nyelte. 

Ezért a tormáért jó sokat fáradtam,

Mert Magyarországnak nagy részét bejártam.

Ezt a keveset is Tisza tövén ástam,

Szerencsémnek tartom, hogy reá találtam.

Ez az erős étel való a magyarba,

Nem igen fér ebből a német gyomorba.

Lesz még más étel is, csak ne siessenek,

Ez erős ételből keveset egyenek!

Tessék hát a torma, gyenge borjúhússal!

Kínálhatja társát erre ki-ki borral.

Egyék hát, uraim, jó ápetitussal!

Ehhez is tartozik muzsikus egy tussal.

 

Pecsenyeköszöntő

 

Hogy konyhánkra rosszat itt senki se mondjon,

Házunknál valaki éhen ne maradjon,

Gondoskodtam róla, legyen étkünk bőven;

Hozzá is fogtam már a múlt esztendőben.

Most a sült pecsenyét készítettem sorba,

Ha ilyet kapnának bakák a táborba’,

És utána torkuk borral öntözhetnék,

Még az ördögöt is pokolba kergetnék.

Ősapáink mikor háborút viseltek,

Télen-nyáron mindig sült pecsenyét ettek.

Félvilág bámulta hősi bátorságuk;

Ránk is átszármazott e dicső szokásuk.

Tessék hát, uraim, átadom a tálat;

Drága jó illata töltse be e házat!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

 

A birkapaprikást így köszöntik:

 

Ismét megérkeztem, uraim, sokára;

De merem mondani, nem jártam hiába.

Mert olyan jó ételt hoztam valójában,

Mely igazán első az étkek sorjában.

Ezen eledelért nagy próbát is tettem,

Görbe szarvú kossal hét nap verekedtem.

Kevésbe múlt, fogam ott nem felejtettem;

De oda se neki, csakhogy legyőzhettem!

Nosza hevenyében a bőrét levettem,

A fejét nyakáról egyszerre leszeltem.

Ezt a jó eledelt abból készítettem;

Megvallom, magam is nagyon megszerettem.

Mivelhogy nincsen más ilyen ízes étek,

Erre a magyarnak vizet inni vétek.

Itt a jó paprikás, uraim vegyétek,

Jó ápetitussal, kívánom, egyétek!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

 

A tésztákat is megtisztelik szép beajánlásokkal:

 

Itt van finomlisztből a legjobb sütemény,

Nincs ebben sem ánizs, se mustár, se kömény,

Cukorral vegyítve nem is olyan kemény,

Aki ilyennel él, nem bántja a köszvény.

Elhoztam hát végre a jó béleseket,

Mazsolaszőlővel telt édességeket;

Tudom, hogy szeretik az itt lévő szűzek,

De még ennél inkább öregek és őszek.

Édes ez uraim, mint a pergetett méz;

Mindjárt megkívánja az ember, ha ránéz.

Bátran lehet enni, gyomornak nem nehéz!

Fogjon meg hát minden darabot kilenc kéz!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

(Persze szokása a vőfélynek az ismert szöveget éppen visszájára fordítani: „Van benne sok ánizs, sok mustár, sok kömény, fokhagyma, vadízű, jó büdös és kemény, aki ilyennel él, megöli a köszvény” stb.)

Borköszöntő

 

Szív vidámítására Isten a bort adta,

Miként Szent Dávid is zsoltárban mondotta.

Jó házigazdánk is hordóját fúratta,

Tele üveg borát nekünk ide adta.

Hogy hát kegyelmetek el ne aludjanak,

A szív-vidámító borból is igyanak!

Ámde vőfélynek is belőle adjanak.

Így lakodalomban vígan mulassanak!

Mert ez ám a szív-vidámító,

Erszénypusztító, ruharongyoló,

Anyaszomorító, istenkáromoló,

Ez ám a girbe-gurba tőkének a leve,

Bor ennek a neve!

Kapa fokával kopogtatták,

Metsző késsel tisztogatták,

Tölgyfa közé tették,

Mogyorófával körülvették.

Tudod-e, hogy velem a múltkor mit tettél,

Amikor a korcsmánál a sárba kevertél,

És a kisajtóhoz, kapuhoz verettél,

Öreg asszonyokkal kinevettettél,

És a menyecskékkel megszégyeníttettél,

Kislányokkal kicsúfoltattál,

Gyermekekkel meghajigáltattál?

De most a kezembe kerültél jó vitéz!

Szólj, ha szólhatsz; de nem mersz, mert félsz!

Tudod-e, mi a katona regula?

Se irgalom, se kegyelem; mars az áristomba!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

 

Ám egész végig nem felejtődik el, hogy a lakodalom nem magáért van, de ünnep, aminek a feledhetetlenné tételére törekedtek a szakácsok is, mivel:

 

Nagy fáradozásunk nem esett hiába,

Mert egy drága kincset hoztunk e kis házba.

Fogadják szívesen vidám hajlékukba,

Részeltessék őket szép mulatságokba.

Vőlegényt, menyasszonyt, az Isten éltesse,

Őket, mint zab fejit a lencse,

Ölelje át a szerencse.

A szerencse rózsaláncot vessen rájok,

Patyolatbíbor legyen a ruhájok,

Puha párnán nyugodjanak,

Aranyesővel mosdjanak,

Szép fiakat neveljenek,

Szép lányokat teremjenek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.